Krisztus Mária és Márta házában (1654-55.)

Az idézőjel közé tett sorokat, és a  továbbiakat is a Wikipédia cikkéből idézem. Igyekeztem az érdekes adatokat kiválasztani, de természetesen most is ajánlom, hogy olvassátok el az egész élettörténetét, munkásságának elemzését. Ott találtam meg időrendi sorba rendezve Vermeer valamennyi ma ismert festményének listáját is.

 Szent Praxedis (1655.)

Diana és a nimfák (1655-56)

Kerítőnőnél (1656)

 Alvó lány (1657.)

"Vermeer egyedülálló és magányos jelensége a holland festészetnek, noha képeinek tematikája, motívumai nem különböznek a kortárs festőkétől. A korabeli festészet a polgári megrendelők igényeinek megfelelően az otthon egyszerű, intim hangulatát adja vissza, lakóinak mindennapi tevékenységét, hazai tájakat vagy csendéleteket ábrázol, katonákat vagy díszbe öltözött polgárokat. De Vermeernél a motívumok átszellemülnek, sajátos álomvilág hordozóivá válnak. Vermeernél nem a kép témája a fontos, hanem a látvány festői ábrázolása."

Olvasó nő vagy Levelet olvasó lány nyitott ablaknál (1657.)

"Életéről nagyon kevés közvetlen adat áll a rendelkezésünkre. Ráadásul az adatok és a képek között semmiféle összefüggés nem mutatható ki, mintha a tisztes, sok gyermekes családapának és a festőnek semmi köze nem lenne egymáshoz."

Kis utca vagy Utca Delftben (1657-8.)

 A katona és a nevető lány (1658.)

"Vermeer 1632. október 31-én született Delft városában Reynier Jansz van der Meer kocsmáros, selyemszövő és műkereskedő fiaként. Szülei flandriai bevándorlók, eredeti nevük Vos volt. Családjának Delft piacterén kocsmája volt, amelyet édesapja képkereskedéssel bővített. Ezen a címen lett a festőcéh tagja. Jan a házaspár második gyermeke volt."

A lovag és az ivó hölgy (1658-60.)

" Vermeer neve Delft városának regiszterében legközelebb 1653. április 5-én fordul elő, amikor házasságot kötött Catherina Bolnesszel. Néhány hónappal a házasságkötése után a Szt. Lukács-céh mestere lett. Anyagi helyzetére jellemző, hogy a belépési díjnak csak egy részét tudta kifizetni, a fennmaradó összeget három év múlva egyenlítette ki."

Tejet öntő lány (1658-60.)

Lány borospohárral vagy Két lovag és egy hölgy (1659-60.)

"1663-ban egy lyoni  műgyűjtő látogatta meg Vermeert, és a beszámolójából kiderül, hogy a kor legnagyobb festője nem tartott otthon képeket, az egyetlen festményt, amelyet látott, egy pék  házában lehetett megtekinteni, aki 600 guldent  fizetett érte. A művész valóban nem dolgozott piacra, keveset alkotott. Talán az apjától örökölt műkereskedés túlságosan lefoglalta. Népes családról, 11 gyermekről kellett gondoskodnia, így nem lehet véletlen, hogy a festmény egy pék tulajdonában volt, ahová adósságok fejében kerülhetett."

Delft látképe (1560-61.)

"Vermeer képeinek megvan az állandó színtere. Két tájkép kivételével (Kis utca, Delft látképe) szinte minden képe nyitott vagy csukott, olykor függönnyel letakart ablak előtt játszódik. Vermeer teljes változatosságában tárja fel a fény természetét, amint más és más alakban jelenik meg az ablakon keresztül, de a kompozíció  sohasem mutatja meg, mi van odakint."

Zenelecke (1660-61.)

Levelet olvasó nő kékben (1660-64.)

Zenelecke (Egy úr és egy hölgy a virginálnál) (1662-65.)

Gyöngymérő nő (1662-64.)

"A 20. század legnagyobb képhamisítási botránya is Vermeer nevével kapcsolatos. Egy holland hamisító a harmincas évek közepén sok alakos bibliai kompozíciók festésével a mesternek egy soha nem létező, egészen új korszakot konstruált. Számos kiváló szakértőt megtévesztett, csalását csak a II. világháború  után leplezték le."

Lanton játszó nő (1664.)

 Fiatal nő gyöngysorral (1664.)

 Nő ablaknál vizeskancsóval (1664-1665.)

 A koncert (1665-1666.)

 Levelet író nő sárgában (1665–1670.)

.

Leányportré (1666-1667.)

 Lány flótával (1666-1667.)

 Lány piros kalappal (1666-1667.)

 Hölgy szolgálólánnyal és levéllel (1667-1668.)

Az asztronómus (1668.)

A geográfus (1668-69.)

 A szerelmes levél (1669-70.)

 A csipkeverőnő (1669-1670.)

 Levelet író hölgy szolgálólánnyal (1670.)

Virginál mellett ülő fiatal hölgy (1670.)

 A hit allegóriája (1671 -74.)

 Gitáron játszó hölgy (1672.)

 Műterem vagy A festészet allegóriája (1673-75.)

Az egyetlen kép, amelyen a festő saját magát is megjeleníti, - igaz, csak háttal ülve.

 Virginál mellett álló hölgy (1673–1675.)

 Klavichordnál ülő hölgy (1673–1675.)

Régóta készültem már rá, hogy ennek az egyedülálló, általam is nagyon kedvelt  festőnek a munkásságát bemutassam. Hogy végül éppen ma került rá sor, annak oka van: egyik legkedvesebb mindenesti  játékostársam az ő képeit szereti a legjobban, és holnap van a születésnapja. Neki szeretnék kedveskedni ezzel a mai összeállítással. (Tudom, hogy mindet ismeri, - nálam  jobban - mégis, talán örül nekik, így egy csokorba szedve.)

Epertortás, boldog születésnapot, kedves Mese!

Vissza a Reneszánsz rovatba                                         Nyitólapra

  Irj, ha tetszett! (Ha nem, akkor is-:)))