Munkácsy Mihály képei
1. rész



           Mondj egy színt!              --  Piros.

                        egy gyümölcsöt!   –  Alma.

                          egy költőt!           --   Petőfi

                                 egy festőt!             –  Munkácsy

Ugye igazat adtok nekem abban, hogy 10 emberből 9 ezeket a válaszokat vágja rá a villámkérdésekre. Most, hogy   végre  megoldódni látszik a tárhely-probléma, és megelőlegezhetem magamnak a második százas szériában való bizakodást, mi más is lehetne a folytatás első cikke, mint Munkácsy Mihály, a legismertebb és legkedveltebb magyar festő képeinek bemutatása.


Ásító inas

Hát lássuk, mit jelent nekem Munkácsy, melyek voltak az én találkozásaim vele. Három fontos állomás jut eszembe.

 

A köpülő asszony (1872-73.)

Az első, nagyon régen, amikor édesapám kezembe adta A magyar festészet a XIX. században című képzőművészeti albumot. Ez volt az első találkozásom a festészettel. A könyvet ő kapta jutalomként a munkahelyén, ma már ütött-kopott sajnos, de ereklyeként őrzöm. Nemrégiben fedeztem fel újra a benne lévő dedikálást, ami most mélyebb jelentőséget hordoz számomra, mint annak idején kislánykoromban. (Hiszen ő már 11 éve nincs köztünk): „Emlékül a 18-19-ei omlás felfogásáért. Kővágószöllős, 1959. V. 23.” és az uránércbánya első igazgatójának aláírása.


Csavargók (1872-73.)

Akkor, tízévesen lelkesen lapozgattam ezt a könyvet. Most úgy gondolom, ennél jobb képek által nem is ismerkedhettem volna a képzőművészettel, mint a legnagyobb magyar festőktől való válogatással. Van benne néhány Munkácsy is, ezeket mutatom be az első képeken. Most is ezek a legkedvesebbek tőle.


 Virágcsendélet

Persze a többi festő képei is tetszettek. Ahhoz, hogy Munkácsy nagyobb jelentőséget kapjon számomra, mint az albumban szereplő többi XIX. századi festő, a következő találkozás kellett.


Siralomház

Ez pedig az a kétkötetes életrajzi regény volt, amit itt sok dogtársam profilján olvashattam kedvenc könyvként megjelölve. Igen, biztosan kitaláltátok már, Dallos Sándor könyveiről van szó. A nap szerelmese és az Aranyecset. Még kamaszkoromban olvastam először ezeket, és természetesen lenyűgözött.


A vak Milton műveit diktálja leányainak

Ma már persze nem vagyok annyira elragadtatva tőle, zavar kissé, hogy bestsellerbe hajló, főleg a túl sok szerelmi szál miatt. De még nemrégiben is újraolvastam, megkerestem néhány részletet, amelyben egy-egy ismertebb kép születési körülményeit írja le.


Részlet a Miltonból

Hogy ezek hitelesek-e vagy sem, nem az én tisztem eldönteni, mindenesetre az egyik annyira megragadott, hogy a folytatásban (mert persze Munkácsyt nem lehet „elintézni” egy cikkel-:)) majd az egyik ilyen részt fogom idézni a képek aláfestéseként. (Remekül beleillik majd a mesélgetős sorozatomba.)


 Tépéscsinálók



Tépéscsinálók (részlet)

A harmadik találkozás egy-két éve történt: az a híres nevezetes Munkácsy kiállítás, ami akkoriban járta az országot.


Vihar a pusztán

Pécsre is eljutott, de én még előtte láttam; felutaztam miatta a Nemzeti Galériába, annyira kiváncsi voltam az Amerikából hazahozott, „csak itt és csak  most” látható képekre. (A Galéria állandó kiállítását természetesen többször láttam a korábbi években.) 


Sztrájk

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy ez a kiállítás kissé vegyes érzéseket keltett bennem; éppen az amerikás képek többsége okozott egy kis csalódást. Valahogy úgy éreztem, mintha két festőt látnék: a nagy Munkácsyt néhány képen, és egy másikat, aki az én ízlésemnek kissé édeskés zsánerképeket festette.


Persze volt néhány remek kép is a kiállításon, még a zsánerképek közül is „legyökereztetett” az egyik (A korhely férj hazatérése) kissé hosszasabban.


(A fekvő Krisztust is a kiállításon láttam először, nagyon megragadott.)

Talán ez a harmadik találkozás volt az, ami miatt idáig halogattam Munkácsy bemutatását. De hát olyan sokan kértétek őt, és tulajdonképpen a „nagy”, az ismert képei nekem is nagyon tetszenek.


Colpach

Amikor most elkezdtem válogatni a műveit, hogy mi kerüljön be a magazinomba, rájöttem, hogy még két cikkbe is nehéz lesz belezsúfolni azokat, amik „igazi” Munkácsy-k, amiktől ő az egyik legnagyobb magyar festőzseni maradt számomra is.


Leány tálcával


Tanulmány a Zálogházhoz


Zálogház


Búcsúzkodás


Colpachi táj


Este a Parc Monceau-ban (1895.)


Fasor


Siralomház (Az elítélt) - Nekem ez tetszik jobban, mint a sokalakos kép.


Kukoricás (1874.)


Virágok


Liszt Ferenc arcképe


Társalgás (1888-89.)


Pál Lászlóval diákkoruktól kezdve a tragikus sorsú tájképfestő haláláig barátok voltak.


Legelésző tehenek (1882.)


Tanító (1882.)


Poros út II. (1882.)


Bevallom, nekem mostanában ez a kis tanulmány a legkedvesebb Munkácsy képei közül. Egyszerűen nem tudok mosolygás nélkül ránézni.-:))

FOLYTATÁSA KÖVETKEZIK: MUNKÁCSY MONUMENTÁLIS ALKOTÁSAI - ÉS AMI AZ ELSŐ RÉSZBŐL KIMARADT

2007.08.23 (14:22)
szerző: [eozina]


Ird meg nekem a véleményedet!

    Vissza a XIX.századi magyarok rovatba                                 Nyitólapra