A Zsolnay szobor újra-avatása
Vajon milyen idő lehetett 1907. október 13-án? A fenti fénykép tanúsága szerint hasonló lehetett a tegnapihoz, vagy még szebb (tegnap fújt egy kicsit a szél, ha sütött is a nap). Legalábbis a hölgyek, urak ruházata azt mutatja, hogy nem lehetett túlságosan hideg azon a száz évvel ezelőtti napon. Igen, ez a fénykép pontosan száz évvel ezelőtt készült, amikor a pécsi Zsolnay szobrot felavatták. És ma - éppen az évfordulón - újra szoboravatásra gyülekeztek a lokálpatrióta pécsiek...
Ezt a fotót (és a többit is) már tegnap készítettem, ugyanannak a szobornak az újbóli felavatásáról. Hogy hol van itt a szobor? Hát...éppencsak látszik messziről, a baloldali hölgy feje felett. Mert itt még csak a Rákóczi úton bandukoltam a szoboravatás helyszínére, és utamba akadt ez a két ifjú leányzó. Hogy miért vannak ilyen csinos lányok ilyen régies öltözékben? Na, ezt nem nehéz kitalálni. Ők osztogatták a kiállításra igyekvőknek "A Zsolnay szobor ujraavatásáról a 100 éves évfordulón" című színvonalas kiadványt.
Megismerhetjük belőle a Zsolnay szobor történetét, közzéteszi a mostani felújítás támogatóinak névsorát és a száz évvel ezelőtti valamint a mostani felhívást is a közadakozásra. Igen, 1907-ben, az szobor felállításakor is, és most 2007-ben a felújításakor is részben közadakozásból fedezték a munkálatok költségeit. A szobor rövid története látható a most leleplezett márvány emléktáblán is, talán Ti is érdeklődéssel olvassátok:
„Zsolnay Vilmos (1828-1900) kereskedő, keramikusművész és kerámiagyáros volt, aki a Pécs nevét világszerte ismertté tevő Zsolnay gyárat egy kis manufaktúrából korszerű nagyüzemmé fejlesztette. Magas művészi színvonalú termékei között, számos technikai újítása szerepelt, mint például a fagyálló épületkerámia, a pyrogránit, vagy a híres eozinmáz.
Már halála napján, a Pécsi Kereskedelmi és Iparkamara rendkívüli közgyűlésén kezdeményezte, hogy szülővárosa köztéri szoborral rója le háláját nagy fia emléke előtt. A közvélemény által osztatlan támogatással fogadott elgondolást a városi közgyűlés is támogatta. A részben a kamara által szervezett közadakozásból, részben a gyárat apja halála után irányító Zsolnay Miklós költségére elkészített emlékművet 1907. október 13-án, ünnepélyes keretek között leplezték le.
A szobor többtagú, artisztikus formájú, neoromán stílusú talapzatát süttő-haraszti mészkő anyagú, ülőpadokkal készült bázisra építették.
A talapzat tervezője Schulek Frigyes (1841-1919) építész volt, aki számos munkájánál együttműködött a pécsi üzemmel.
A talapzatot speciális kerámiával, az un. plutonit kerámia elnevezésű elemekkel burkolták, amelyet a Zsolnay-gyár erre az alkalomra kísérletezett ki.
@@@@@@@@
@@@@@@@@
@@@@@@@@
Az alsó, ötszögű része Pécs középkori, latin nevére vonatkozó szimbolikus utalás. Szintén erre vezethető vissza a kerámiagyár mindmáig használatos öttemplomos márkajegye is.
@@@@@@@@
@@@@@@@@
@@@@@@@@
@@@@@@@@
A hengeres formájú záróelemre állított főalak Zsolnay Vilmos bronzszobra.
A köpenyes, elgondolkozva álló figura mintegy munka közben ábrázolja a jeles „fazekas”-t, ahogy magát előszeretettel nevezte, kezében kis korsóval. Mestere a pécsi születésű Horvay (Hoppel) János (1873-1944), aki Pécs város Kossuth-szobrát is mintázta.
A talapzat alsó szintjén elhelyezett öt kisebb léptékű, bronzból öntött mellékalak művésze Apáti Abt Sándor (1870-1916) szobrász volt, aki akkoriban a Zsolnay-gyárban dolgozott.
Az ülő figurák ábrázolása Zsolnay Vilmos, és az általa irányított kerámiaüzem fő tevékenységi köreit felölelő mesterségek, művészetek, tudományok realisztikus felfogású, szimbolikus ábrázolásai.
Ezek a fazekasság, a vegyészet, a festészet, a szobrászat, és az építészet, amelyeket az akkori gyárban dolgozó szakemberekről mintáztak meg.
@@@@@@@@
Zsolnay Vilmos szobrának, művészeti értékei mellett, különös jelentősége, hogy Pécs városának legkorábbi olyan, köztéri, világi emlékműve, amelyet nem uralkodó, államférfi vagy főpap tiszteletére emeltek.
@@@@@@@@
@@@@@@@@
Vele a város polgárai a „polgári erénynek”, elsősorban a termékeivel országos- majd világhírűvé vált sikeres iparosnak, gyárosnak, egyben a kor igényeire választ adó művésznek, és a tudós kísérletezőnek állítottak emléket, aki a helyi közéletben is vezető szerepet játszott."
Az avató ünnepség lebonyolításáról, a polgármester úr és a többi városi nobilitás megemlékező beszédéről részletesen és hitelesen olvashatunk, láthatunk híradást a médiákban. Én inkább csak a saját élményeimről számolnék be, meghatóakról és mulatságosakról egyaránt.
A mellettem álló trombitáról, ami az ünnepség kezdete előtt még csak várt arra, hogy az Ércbányász zenekar elkezdhesse a műsorát... (Amint megszólalt, persze menekültem a közelükből. Sokkal kellemesebb volt kicsit messzebbről hallgatni.)
...a férfikórusról, amelynek néhány tagját itt láthatjátok, a szobor talapzatán ....
...az ünnepélyes alapkőletételről, amiből a nagy tömeg miatt alig láttam valamit...
...illetve leginkább azt tudtam lefotózni, amint a fotósok fotózzák az alapkőletételt. (És ez még a legszerencsésebb felvétel, a képeket válogatva jót mulattam rajta, hogy másik 6 képen az előtérben álló farmeres fiatalember még le is hajolt, háttal a kamerának.
...a kicsi lányról, aki az ünnepség után megszólított: - Hölgyem, elfogad egy szál virágot?...előtte, az avatás alatt ő állt ott, szép múltszázadi ruhácskájában, virágkosarával a felavatandó márványtábla mellett...
...hasonlóan régimódi ünneplőbe öltözött fiúcska társával.
És végül a személyes élményem: ez a
szoboravatás alkalom volt arra, hogy végre személyesen is
találkozhassak két dogos ismerősömmel; Femával és
Rodnannal (Éva és Nándi) egy
kedves pécsi házaspárral. Kellemes beszélgetés közben együtt vetettünk
egy utolsó pillantást a frissen felavatott százéves-új szoborra,
tövében a fotózáshoz felsorakozott szép pécsi leányzókkal.
Vissza a Mi is az az eozin rovatba Nyitólapra