Zsolnay Mauzóleum - 2.
(Megígértem - teljesítem: belülről is megmutatom)

Több mint fél éve, február elején készült el a Zsolnay Mauzóleumot bemutató összeállításom első része, akkor még tartott a felújítás, kívülről tudtam csak felvételeket készíteni. Akkor megígértem, ha újra látogatható lesz, belülről is megmutatom. Szerettem volna részt venni az ünnepélyes megnyitón, de ez sajnos nem sikerült; éppen nyaraltunk a kis unokáimmal. Aztán meg, ahogy ez lenni szokott, hol ez jött közbe, hol az... hiszen most már bármikor megtekinthető, egy lett Pécs állandó nevezetességei közül. S mire végre odajutottam, hogy valóban meg is nézzem, már annyi helyen láttam róla képeket, sőt szép kivitelű pps. feldolgozást is, hogy el is bizonytalanodtam... kell-e ide még a én beszámolóm is. Mert hol vannak az én amatőr képeim például a közismert pécsi profi fotós, "Körte" csodálatos felvételeitől?!

Mégis... nem lenne teljes az én ötödik éve vezetett "Mi is az az eozin?"  magazinom, ha hiányozna belőle a Zsolnayak végső nyughelyéről készült saját összeállításom. S bízom benne, vannak olyan ismerőseim, szerte az országban, akik talán nálam fogják először látni, az én képeimről fogják megismerni ezt a gyönyörű épületet.

Augusztus 20-án kerekedtem fel, ebéd után, éppen alkalmas, kellemes ünnepi programnak találtam... egészen addig, míg az egyik buszról leszállva ki nem derült, hogy a 27-es járat, amivel a városközponttól odajuthatok a Mauzóleumhoz, sajnos hét végén csak óránként jár, s az előzőt éppen pár perccel késtem le. No akkor elkezdtem érezni, hogy hű de kánikula van, s kerestem egy árnyékos helyet, ahol olvasgathatnék kicsit, várakozás közben. A Kossuth tér egyik új éttermének napernyője alatt sikerült is ilyent találnom, s ami még jobb kedvre derített, diabetikus fagyijuk is volt.

Az időt is tudtam ellenőrizni, felpillantva éppen a Zsinagóga órájára láttam rá. Hát persze, hogy készítettem is róla néhány szép felvételt.

Aztán jött még egy kellemetlenség, amit nem tudok szó nélkül hagyni. Az autóbuszról éppen a Zsolnay Mauzóleum előtt lehet leszállni. Remek! - mondhatnánk, ha lenne is ott egy bejárat. De miért is lenne? Keservesen vettem tudomásul, hogy meg kell kerülni a kerítés mentén az egész hatalmas területet, és csak a főkapun, az oroszlános sétányon keresztül lehet bejutni az épületbe. Hát... meleg volt, fárasztó volt... és éppen ezért bosszantó is volt.

De elég a panasznapból! Mert most már csupa szép és jó dolog jön! Nagyon örültem, hogy a nem is túl drága belépőjegy mellé fotójegyet is lehet váltani, tehát nyugodtan fényképezhetek.

A szép kovácsoltvas kapu állt már februárban is, de akkor könyörtelenül zárva volt, s körülötte még építkezési törmelékeket kellett kerülgetni.

Most viszont szabad az út!

A kettős oroszlánsorról sok fotót láthattatok már az első részben is, de akkor a  kapu rácsai közt átdugott fényképezőgéppel kellett ügyeskednem, zummolással közelhoznom a pirogránit szobrokat.

A különbség most az, hogy végigsétálhatok köztük, és közelről is fotózhatom, például ilyen szemtől-szembe nézetben is :)

De kerüljünk beljebb, nézzük meg belülről is a kettős kerítést...

... és a Mauzóleum épületét is.

A bejáratnál kapható ingyenes prospektus szép kivitelű, és jól foglalja össze a Mauzóleum történetét. Éppen ezért be is érem azzal, hogy ennek a beszkennelt szövegét használom fel a képeim között. (Aki bővebb ismertetőre vágyik, sok helyen találhat ilyent az interneten.)

Idekívánkozik egy régi kép a Zsolnay Mauzóleumról, amit az interneten találtam. Jól ellenőrizhető rajta, hogy milyen hűségesen követték a felújítás során az eredeti formákat, anyagokat. 

A kupola belseje a csillagos éggel és szárnyas kerubokkal

@@@@@@@@

Eozin oltár

@@@@@@@@

@@@@@@@@

@@@@@@@@

@@@@@@@@

Oszlopos mellvéd: itt lehet lenézni a kápolnából a sírkamrába.

A legtiszteletreméltóbb pécsi polgár, Zsolnay Vilmos szarkofágja

Közeli részletek a szarkofágról

@@@@@@@@

Lejárat a sírboltba

@@@@@@@@

@@@@@@@@

@@@@@@@@

A sírbolt kapuja egyelőre zárva marad; nem szabad belépni. Így a szarkofágnak  csak a felénk forduló oldalát látjuk, a híres vörös lüszterrel, és  ezzel a domborművel, melyről az alábbiakat olvastam a Wikipédián:

"Minerva modellje Bell Teréz, az anya, akinek Zsolnay Vilmos jelképesen felajánlja mécses formájában a fény szimbólumot. Az eozin fényét ajánlja föl, az ő szellemének fényénél született. Zsolnay Vilmost erre a szertartásra elkíséri a család. Fia, Miklós géniuszként, őrangyalként őrködik apja életműve fölött, szárnya alá veszi, óvja a két lánytestvért, Júliát és Terézt. Az ő gyermekeik viszik tovább a nevet. Mögöttük a két férj Matyasovszky Jakab, Teréz férje és Sikorszky Tádé, Júlia férje. Háttérben a sátortemplom a kereszténység alapszimbóluma. A megfelelő megvilágításban a főalak, Minerva aranybíborban, a mellékalakok aranybíbor-ezüst színben, a két férj semleges színben látszanak, mert nem a vérségi vonalhoz tartoznak."

@@@@@@@@

És most egy kis plágium. Nem szép dolog, de rákényszerülök, mert a szarkofágnak ezt az oldalát én nem láthattam. Ezért, szégyen ide, szégyen oda, elcsórtam a korábbiakban említett, s általam nagyon tisztelt pécsi fotóművész, "Körte", azaz Körtvélyessy László képét, hogy ez se hiányozzon a gyűjteményemből. Remélem, nem haragszik érte.

Jólesett kicsit üldögélni ezen a pirogránit kerti padon, és egy kicsit gyönyörködni még a Mauzóleum épületében.

@@@@@@@@

@@@@@@@@

@@@@@@@@

@@@@@@@@

@@@@@@@@

 @@@@@@@@

@@@@@@@@

@@@@@@@@

@@@@@@@@

Végetért a látogatás, ...

...most felülről sétálok lefelé a kétszer huszonegy oroszlán között. A buszmegálló sajnos hazafelé is messze volt, de megérte a fáradságot! :) Ha Pécsett jársz, ki ne hagyd!

Szerző: [eozin]
2011. augusztus 23.

Írd meg nekem, hogy tetszett!

Vissza a Mi is az az eozin rovatba   Vissza a Pécs2010 EKF rovatba