
Egyre
erősödik az a meggyőződésem, hogy Hajdú-Biharban valami különleges
levegő lehet, mert az ottani legények csipkelődőbbek, mint az ország
bármely más tájegységének fiai-:))) Az még hagyján, hogy Wladislaw
nincs megelégedve a szecessziós üveggyűjteményem "kerekségével", és
"csak és kizárólag a csipkelődés kedvéért" hiányolja a magyarokat.
Urambátyám viszont a tőle megszokott biztos érzékkel lecsapott az
egyetlen olyan mondatomra, amit - mert olyan szépen, szakszerűen
hangzott - máshonnan csakliztam el. Ráharapott, és most rágicsálja "a
képzőművészet és az ipari funkcionalizmus társítását". Hát, jó étvágyat
hozzá, de közben azért vess egy pillantást az itt következő képekre,
hátha "finibb" lesz egy kicsit-.)))

Az igaz, hogy szecessziós magyar üvegvázákat,
kancsókat, kelyheket még nem mutattam (gyűjtögetem hozzá az anyagot, de
kicsit nehezebb dolog, mint Gallé-t meg Tiffany-t találni), viszont volt
már két cikk Róth Miksa üvegablakairól és üvegmozaikjairól.

Többször volt Zsolnay-tárgyakból összeállítás, hiszen
mint a nevem is mutatja, az irántuk való elfogultságomat le sem
tagadhatnám. És most is mi mással válaszolhatnék a csipkelődős hajdúsági
fiúknak, mint újra egy kis Zsolnayval. Méghozzá a "képzőművészet és a
funkcionalizmus társításának" példájaként egész egyszerűen fali- és
kályhacsempéket mutatok, no meg a végén ráadásként néhány épületet a
sok-sok közül, amelyeket Zsolnay épületkerámiával diszítettek. ( Ennek
meg mese.mese fog örülni, ő hiányolta a szecessziós épületeket -:)))

Remek cikket találtam hozzá, abból fogok néhány
önkényesen kiragadott részletet idézgetni, de természetesen az egész
szöveget elolvashatjátok, ha az alábbi linkre kattintgattok:
http://www.zetna.org.yu/zek/folyoiratok/64/kovacs.html

"A 19. század végén
megszülető iparművészetnek az a törekvése, hogy önmagát a "grand
art"-tal egyenrangú művészeti ágként határozza meg, szükségképpen
vezetett ahhoz a felfogáshoz, hogy a tárgynak a puszta használhatóságnál
többet kell nyújtania. Maga az "iparművészet"
fogalma is a formateremtés rangját hivatott jelezni, a kézművésség és
az autonóm művészi alakítás szintézise jegyében. E törekvés részben a
művészeti ágak egymástól való távolodására, részben a tömegessé váló
ipari termékek silány külsejére adott válaszként született meg, és egyben kijelölte a fejlődés irányát."

"Magyarországon - és
azokban az európai országokban, ahol ez a korszak egybeesett a nemzeti
identitás kulturális meghatározásával - a születő iparművészet egyúttal
az önálló, helyi tradíciókban gyökerező " nemzeti stílus" kialakításának
igényét is felvetette."

"A Zsolnay gyár ezekben az évtizedekben, Zsolnay Vilmos irányítása
alatt vált világhírűvé. Gazdasági fejlődése, Zsolnay Vilmos üzleti ,
keramikai és művészi törekvései tükrözik a korszak minden
jellegzetességét, egyúttal minden területen előremutatóak."

"Kivirágzott a
szecesszió az építkezési osztályon, a kályhagyárban, a szobrászati
műhelyben, a kerámiai szakiskolában: kőből formált virágok tenyésztek a
kályhacsempéken, növénytartó edényeken, kerti vázákon."

@@@@@@@@@@

@@@@@@@@@

@@@@@@@@@@

@@@@@@@@@@

@@@@@@@@@@

@@@@@@@@@@

@@@@@@@@@@

@@@@@@@@@@

@@@@@@@@@@

@@@@@@@@@@

@@@@@@@@@@

@@@@@@@@@@

@@@@@@@@@@

@@@@@@@@@@

Én elfogadnék néhányat közülük a fürdőszobámba.-.)))

Az épületek közül az első -
természetesen - a pécsi Postapalota épülete. 8-10 éves koromban éppen a
vele szemközti - szintén nagyon szép - épületben laktunk, ezért érthető
az elfogultságom, ugye? Szerintem ez Pécs egyik legszebb épülete,
jelenleg is a főposta működik benne. Sok saját fotóm is van róla,
egyszer majd talán lesz rá alkalom, hogy alaposabban is bemutassam.

Marosvásárhely, Kultúrpalota

Állatkert, Elefántház

Egy részlet az Elefántházról

Földtani Intézet, Budapest

Cifra Palota, Kecskemét

Iparművészeti Múzeum, Budapest (saját fotóm)

Iparművészeti Múzeum, Budapest (saját fotóm)

Mátyás templom, Budapest

Postatakarékpénztár, Budapest
....és folytathatnánk a sort,
sok szép, ismert épület képével, amelyeket mind Zsolnay kerámiával
diszítettek építőik. Egyszer talán folytatom is. Végezetül:
köszi fiúk, hogy végre volt apropóm hozzá, hogy "elsüthessem" a Zsolnay
csempés képeimet. Nagyon szeretem őket, ezt abból is láthatjátok, hogy
a blogomba közülük az egyiket választottam címképnek. Remélem, a
magazin látogatóinak is tetszenek. Ha még nem unjátok, holnap
jönnek a magyar üvegmüvesek munkái! Ja, és nemcsak a Zsolnay-csempéket
imádom, hanem a csipkelődős megjegyzéseket is-:))) Jöhet a
következő!-.))))
2007.06.05 (16:18)
szerző: [eozin]
Utóirat 2010. december 15-én:
1.)
Mint a 2010-nél régebbi
keltezésű cikkeim mindegyike, ez is eredetileg a hotdog.hu-n lévő
profilom magazinjában jelent meg eredetileg. Mivel az egy társasági
oldal, egy-egy témámhoz több hozzászólás is érkezett. Ezekre gyakran
hivatkozom a cikkeimben, - ebben a mostaniban talán még inkább, mint
általában. Nem akartam változtatni az eredeti szövegen, remélem, itt
sem zavaró.
2.)
Időközben készült még
egy összeállítás a témában, mert a felújított Zsolnay Múzeumban járva
újabb gyönyörű fali-, padló- és kályhacsempékkel és
épületkerámiákkal találkoztam, s ezeket természetesen meg is
örökítettem. Ezeket a fotóimat itt láthatod, szeretettel várlak.
Örülnék, ha
olvashatnám a véleményedet!:)
Vissza a Mi is az az eozin
rovatba
Nyitólapra
|