Mi is az az eozin?
Amikor
ezt a nevet választottam, - valamikor 2005. elején, játékosnévnek -
azt hittem, ezzel egyértelműen a pécsiségemet demonstrálom. Hogy aki
csak ránéz, rögtön tudja, hogy én pécsi vagyok. Nos, azóta már tudom,
hogy ez nem így van. A pécsiek igen, azok tudják....és még néhányan,
nagyon kevesen. De nap mint nap találkozom olyanokkal, akik
megkérdezik, mit jelent ez a szó.
Elhatároztam,
hogy megmagyarázom. Amúgyis szerettem volna ebbe a "szép tárgy" rovatba
feltenni egy (vagy több-:))) eozinos válogatást a Zsolnay
porcelánokból, hát itt az alkalom. Mielőtt szokásomhoz híven elkezdtem
volna a saját gondolataimat leírni a témával kapcsolatban, kicsit utána
akartam böngészgetni a neten, mi is a szakszerű meghatározása, nehogy
már valami nagy hülyeséget írjak-:)) Elvégre mégiscsak amatőr vagyok.
Nos, a Wikipédiában, a szabad lexikonban mindössze ennyi olvasható róla:
"Az eozin (régebben: eosin(e), magyarul hajnalpír): egy kerámiamáz,egy fluoreszkáló színezőanyag amelyet Zsolnay Vilmos pécsi gyára tett világhírűvé.
Összetétele sokáig ismeretlen volt, illetve az olszországi Gubbióban gyártott kerámiák titka. Wartha Vince professzor – Zsolnay Vilmossal együttműködésben – meghatározta összetételét és kidolgozta a kerámiagyártásban való felhasználásának eljárását.
Hasoló anyag a lüszter, ami a reneszánsz kerámiákon látható. Más fizikai és kémiai elven keletkezik."
Hát,
ezt kevésnek ítéltem, ezért tovább keresgéltem. Aztán a szakszöveg
helyett véletlenül rábukkantam egy másik - feltételezhetően hozzám
hasonlóan
szintén lelkes (ámde nálam több szaktudással rendelkező)
amatőr - írására, ami megtetszett. Ennél jobban én se tudnám
leírni,
ezért idemásolom most Véninger Péter
írását a www.figuluslapok.hu-ról
"Eozin
Szó eredete: Éos (ejtsd: éosz), hajnal istennője. Ezt jegyezzük meg, fontos lesz.
A Zsolnay gyárban készült kerámiák fémesen csillogó, színes mázának neve. Eredetileg csak a vörös színű mázat hívták eozinnak (ld. a szó eredete), a többi máznak más-más neve volt. Később ez a szó ,,ráragadt” a többire. Ma leggyakrabban zöldes színű eozint látunk a boltokban. Létezik kék, lila, aranyszínű is.
A kerámiák tartós színezésére csak olyan anyagot lehet használni, ami magas hőmérsékleten kötődik a kerámiához. Ezek korábban ásványi anyagok, ma már mesterségesen előállított szervetlen vegyületek is lehetnek.
Létezik
egy másik anyag, aminek semmi köze a kerámiához. De szintén eozinnak
hívják. Természetesen vörös színű (ld. a szó eredete). Ez a másik eozin
nevű anyag egy szerves festék. Mint minden szerves anyag, természetesen
elég a tűzben. Ez az apró tény nem akadályozott meg néhány ember abban,
hogy szenzációs felfedezést tegyen, és megfejtse a Zsolnay gyár 150
éves titkát: hogy miből is van az eozin.
(Ha már az eozin titkáról van szó, hát leírom, azt, ami tudható ebben a témában. Nem célom megfejteni semmilyen titkos dolgot. Csak a homályt szeretném eloszlatni.)
A
Zsolnay porcelánt (mert már porcelánra dolgozik a gyár) lemázazzák egy
türkizkék színű, átlátszó, ólommentes mázzal. Ezt kiégetik. Erre
festenek egy titkos összetételű anyaggal, amiről
azt lehet csak tudni, hogy kétféle agyagot tartalmaz: nemesfémek
keverékét (rezet és ezüstöt biztosan tartalmaz), amiknek szerepe van a
fémes csillogás és a szín létrehozásában. És egy hordozóanyagot, ami
agyag (?). Ez egy nagyon sötét massza.
Száradás
után, redukciós atmoszférában égetik. Égetés után lemossák a kerámiáról
ezt a masszát, és láthatóvá válik a türkizkék máz helyett egy
aranyszíntől a rózsabogár-zöldig színjátszó máz. Tehát az eozint létrehozó anyag nincs rajta a
kész kerámián. Ami a kerámián
van, az egy nagyon vékony réteg, a máz felületében, ami egy különleges
fizikai hatás miatt színes.
Ez a szín az úgynevezett fizikai-szín. Ugyanaz a jelenség, mint ami miatt színes a szappanbuborék vagy az olajfolt. A réteg vastagsága valamilyen színű fény hullámhosszával összevethető (pl. azonos vele vagy duplája). A színt nem festék okozza, hanem fénytörés.
Véleményem szerint nem az a cél, hogy lerántsuk a leplet arról, hogy milyen módon készültek (készülnek) ezek a kerámiák. Ugyanúgy lehet rágódni azon, hogy mi a jó szalámi titka vagy az Unicumé. Inkább lássuk meg, hogy milyen zseniálisak ezek.
Szerintem csodálatos, hogy egy izgalmas és látványos fizikai jelenséget (a fizikai színeket) meglehetősen különleges és bonyolult eljárással kerámiák színezésére tudtak használni. Ráadásul mindezt tapasztalati úton, úgy, hogy az elméleti tudomány nem segített ebben."
Hát,
szerintem is csodálatos!!! - Ti mit gondoltok róla?
(2007. 04. 15.)
Utólagos kiegészítés 2008. január 4-én:
A napokban kaptam egy levelet Halmos Ferenc kerámiaművésztől (aki az eozin képkeretem alkotója, mellesleg hafe néven dogtársunk is). Az alábbi sorokat ebből a levélből idézem:
"Átolvastam
a technikai leírásodat az eozinról. Két apró tévedés VP részéről: az
eozintechnika alacsony tüzü (tehát szó sincs porcelánról), és
ólomtartalmu a máza ( legalábbis a Zs gyár esetében).
A Közelkeleten kezdték el gyártani kb 1200 éve és William de Morgan angol keramikus hatására kezdtek foglalkozni a technikával intenzívebben az európai keramikusok a 19 sz. közepétől.Az említett fizikai színt interferencia színnek hívják."
Írj nekem, ha tetszett (meg ha nem, akkor is :))
