Volt egyszer egy kiállítás...
...
meg még egy, meg még több, amit egyszer, valamikor láttam, és maradandó
élmányt nyújtott. Maradandó? Hát, igen... az ember arra emlékszik, hogy
élmény volt, hogy jól érezte magát, hogy lelkéig értek a látottak. De
felidézni már csak egy-két dolgot tud belőle, és olyan szívesen látná
újra... többször is. Eleinte még frissek az emlékek, aztán egyre
halványodik. Én legalábbis mindig ezt éreztem régebben egy-egy
kiállítás után. Amióta digitális fényképezőgépem van, és ráadásul
felfedeztem, hogy a kiállítások nagyobb részén (fotójegy ellenében vagy
ingyen, leginkább vaku nélkül) szabad is fotózni, élek a lehetőséggel.
Az utóbbi néhány évben több kiállításon is sikerült megörökítenem
magamnak a tárlatok anyagát, így hódolhatok annak a hobbimnak, hogy
időnként végiglapozgatom, felidézem a látottakat. Némelyikről, ami
különösen emlékezetes volt, készítettem is összeállításokat a
hotdog.hu-n lévő magazinjaimba. És voltak olyan esetek is, amikor tilos
volt a fotózás, és én mégsem akartam, hogy egyszeri, és felejtésre
ítélt legyen az élményem. Ilyenkor hazatérve a kiállításról napokig
böngészem az internetet, és megpróbálom levadászni azoknak a
műtárgyaknak a repróit, amiket láttam.
Szóval,
én ezt tulajdonképpen magamnak csinálom, mert amíg bíbelődök vele,
gyűjtögetem, válogatom, méretre szabom a képeket, addig is újraélem a
tárlatlátogatás szép pillanatait. Magamnak szerzek vele örömet, de
hátha... hátha mást is érdekel, hátha más is újraélheti velem együtt a
látottakat, vagy ha nem látta, hát most láthatja az elmulasztott
látnivalókat. Ez az érzés késztetett, hogy létrehozzam ezt a rovatot.
Összegyűjtöm
benne a már elkészült képes beszámolóimat, és igyekszem feldolgozni a
többi, régebbi kiállításokon készült képeimet is, a tőlem már
megszokott laza, csevegős formában. Már ahol fűződik hozzá valami
mesélnivaló... de ahol nem, azokat a képeket is megmutatom, a másik
honlapomon lévő képgalériámban. Valamennyit megtaláljátok majd ezen az
oldalon, elegendő az oldalsávok megfelelő linkjeire kattintani.
Remélem,
lesznek majd olyanok, akik örömmel fedezik fel a képeim között, hogy
"Jééé, ezt én is láttam!, és olyanok is, akik azt mondják,
"Elmulasztottam, de milyen jó most látni!" Ha Te is éreztél valami
hasonlót, légy szíves tudasd ezt velem a Vendégkönyvemben. Tudjátok,
olyan jó érzés visszajelzést kapni:)
(A címben légy szíves jelöld meg, hogy melyik cikkhez szólsz hozzá.)
Nyitólapra
