A város legismertebb közkútja a Széchenyi tér déli részén, virággal beültetett kör közepén áll. A szürkés mázas pirogránitból készült négyméteres, szecessziós alkotást Pilch Andor tervezte.

A feljegyzések szerint Pécs városában valamikor közel félszáz csorgókút működött, és egészen 1893-ig néhány méterre innen állt az utolsó török kori közkút, az úgynevezett "sandervár" vagy Kádi csorgója. Ezekre is emlékeztet az eozinmázas Zsolnay-kút.

A  gyárat felvirágoztató Zsolnay Vilmos fia, Miklós 1908-ban ajánlott fel a városnak egy díszkutat édesapja emlékére. A műalkotás 1912-ben készült, de csak 1930-ban állították fel. Jellegzetessége a négy darab, sárgászöld eozinmázzal burkolt ökörfejes vízköpő, amely a világhírű nagyszentmiklósi aranykincslelet egyik állatfejes ivócsanakjának mintájára készült.

Ugyancsak az eozin teszi ragyogóvá a plasztikus rátéteket: az északi (a dzsámi felé eső) és déli oldalon a város címerével, a keleti és nyugati oldalon pedig a Zsolnay-gyár öttornyos emblémájával. A felülnézetből négylevelű lóherére emlékeztető vízmedence felirata: "Zsolnay Vilmos emlékkútja / Legyen örök szemtanúja / Pécs város virulásának / Lakói boldogulásának."

A művészi alkotás nem mellesleg közkút, amelynek vizénél nyaranta felfrissülhetünk.

Forrás: www.vendégváro.hu, de a fotók természetesen a sajátjaim.

Nagyon szeretem, valahányszor arra járok, találok rajta valami újat, szépet, amit meg kell örökíteni. Ha másért nem, mert mindig más virágokat ültetnek köréje.

Hihetetlenül sokféle árnyalatban tud megcsillanni rajta az eozin máz szépsége. Ha csak az állatfejeket nézem, még véletlenül sem egyforma színeket hozott létre rajtuk a múló idő patinája.