Kicsit jobban megismerhetsz, ha ide kattintasz:
hotdog.hu
(Explorer böngészőt használj!)

"Boldogok azok, akik észreveszik a szépet olyan helyeken, ahol mások semmit sem látnak. Minden szép, csak jól kell tudni nézni."  (Pissarro)

"Szeretem azokat az embereket, akik akkor is tudnak mosolyogni, és másokat megmosolyogtatni, amikor sírniuk kéne." (Rejtő Jenő)

"Az ember nem kaphat meg mindent. De tényleg, hová is tenné?" (Stewen Wright)

"Tartsd távol magad azoktól, akik lekicsinylik az ambícióidat. Csak a kis emberek teszik ezt, az igazán nagyok hozzásegítenek, hogy úgy érezd, te is naggyá válhatsz." (Mark Twain)

Ezzel a címmel  indítottam egy magazint több mint két éve, 2007.októberében, a hotdog.hu társasági oldalon. Mivel a kis digitális fényképezőgépem és én néhány éve elválaszthatatlanok vagyunk, valóban igaz a cím, valóban, én jártamban-keltemben folyamatosan fotózgatok. No persze, csak amatőr szinten, kattintgatva mindenre, ami az utamba kerül, amire rácsodálkozok. A sok-sok képből óhatatlanul akad mindig néhány olyan, ami elég jól sikerült ahhoz, hogy ne szégyelljem megmutatni. Hát, én nem szégyellem....

Ebben a magazinban életem csaknem minden nevezetesebb eseményéről beszámolok, elsősorban fotókkal, de a képekhez mindig fűzök valami könnyed, csevegő stílusú szöveget is, írom, ami éppen eszembe jut.  Igy mára már elég terjedelmes anyag gyűlt össze, és egyre népesebb táborrá növekszik azok száma, akiket a magazin rendszeres látogatói közé sorolhatok.

Ha az ember ilyen sok munkát fektet valamibe, egyszer csak elkezd aggódni azért, hogy nem vész-e el az egész hirtelen, a szeszélyes internet jóvoltából. Erre az aggodalomra okot is adott az utóbbi időben a hotdogon történt néhány váratlan változtatás, sőt egy hosszabb szerver-leállás is.

Mostanában elkezdtem kicsit "okosodni" a számítástechnika engem érdeklő területein. No nem kell nagy dologra gondolni, öreg kutyát már nem lehet új kunsztokra tanítani:) De lett némi fogalmam a honlapszerkesztésről, meg igyekszem is még fejleszteni ezt a hatalmas tudományomat... egyszóval megpróbálkoztam életem első, igazi honlapjával.

És most ott tartok, hogy megpróbálom szép lassan átmentegetni a hotdogos két magazinomból, meg a korábbi blogjaimból, amit érdemesnek tartok rá. Picit  itt-ott átfésülve, picit  itt-ott megszépítve, színesítve... hogy megőrizzem, elsősorban magamnak. No és persze készülnek majd újak is, ha győzöm még idővel, erővel. Ez a magazin nekem egyféle naplóként is szolgál. Ha visszalapozgatok benne, jobban emlékszem az elmúlt eseményekre.

Még nem döntöttem el, hogy csak magamnak írom-e ezeket a sorokat, vagy felkerül majd az internetre. Ha igen, akkor fogadjátok szeretettel, lapozgassatok benne kedvetekre. S ha valaki türelmetlen, és szívesen látna többet is, mint ami egyelőre itt van, az kattintson át a jobboldalon látható hotdogos linkre... mert természetesen nem hagyom ott a hotdogot sem. Folytatom ott is mindkét magazinomat, hiszen ott már kialakult egy haveri, baráti köröm, akikre számíthatok olvasóként, akik kommentjeikben elmondják a véleményüket, bátorítanak a folytatásra....

Az eddigieket akkor írtam, amikor még csak próbálgattam vajon hogy sikerül nekem ez a saját honlap, érdemes-e vacakolni vele, de annak is már több, mint másfél éve. Azóta eldőlt; bizony felkerültek az internetre ezek a sorok, s velük együtt mindaz, amit korábban a hotdogon összehoztam, és azok is, amik azóta készültek.  S úgy tűnik, ez már folytatódni is fog, hiszen örömet okoz, amikor fotózok, örömet okoz, amikor írok hozzá, s végül örömet okoz, amikor érkeznek a visszajelzések; tetszik, amit csináltam. És hát... az én koromban már azzal kell foglalkozni, amiben örömét leli az ember. (2011. 08. 27.)